
A mulcs, különböző növényi szerves anyagokkal történő talajtakarást jelenti.
A növényi anyag fajtája és jellege alapján, illetve a növényi anyag vastagsága alapján különböztetjük meg a különböző technológiákat.
mulcsképző anyagok
Szinte minden növényi hulladék alkalmas erre, amely nem gátolja a baktériumok és gombák szaporodását. A fenyőtűk, tujalevelek, citrusfélék héja emiatt nem alkalmas mulcs-, vagy komposzt alapanyagnak. A csírázásgátló anyagot tartalmazó diólevél mulcsként történő alkalmazása körül azonban viták zajlanak, ugyanis, ahol nem akarunk haszonnövényt csíráztatni, ott ez a tulajdonsága inkább pozitív, hiszen gátolja a gyomok csírázását.
Érdemes aprítani a mulcs alapanyagokat, hogy a fedés minél tökéletesebb legyen.
A felhasznált növényi anyag állaga befolyásolja a mulcs bomlásának sebességét. Minél nagyobb a lignin tartalom, annál lassabb a bomlás. A lignin egy kemény anyag, amely körbeveszi a talajbaktériumok számára táplálékot jelentő cellulózt. A támasztószövetek tartalmaznak lignint, ezért a faágak, faapríték nagyon lassan bomlik. Ez azt jelenti, hogy hosszabb ideig alkalmazhatók, de a belőlük származó tápanyagok sokkal lassabban kerülnek a talajba, tehát a növényeknek több trágyára lesz szüksége.
A kavics nem mulcs!!!
A mulcs vastagsága
Ma nagyon divatos az ún. mélymulcs, melynek hazai népszerűsítője Gyulai Iván, aki sok videóben mutatja be ezt a különleges rendszert, melyet mindenkinek ajánlunk!
A lényege, hogy trágyával kevert mulcsba ülteti a zöldségeket, melyek ebben fejlesztik gyökerüket is. Rendkívül intenzív, környezetkímélő rendszer, azonban nem mindenki alkalmazza ezt a formát, aminek sok oka lehet.
Erősen kötött talajokon “megülhet” a mulcs és a talaj levegőellátása még rosszabbá válhat. Másik problémát az egyre terjedő spanyol csigák okozzák, amelyek betelepszenek a mulcs alá és szinte “kiirthatatlanok” . A nagyobb felületek kialakított mélymulcshoz pedig nagyon nehéz összeszedni az alapanyagot és óriási kézimunka igénye miatt nem gépesíthető.
Akinél ezek a problémák előfordulnak, azoknak vékonyabb mulcsréteg mellet a talajba történő vetés az elfogadott. Dönthetünk úgy, hogy fennhagyjuk a bomló mulcsot és kis trágya felhordása után újabb, friss mulcsréteget hordunk fel.
Másik verzió, hogy dolga végeztével felszedjük és komposztáljuk. Ez egyben az új komposzt beoltását is jelenti a kert saját talajbaktériumaival.
Mi legtöbbször a mulcsozott bakhátat alkalmazzuk, mert nagyon kretaívan kezelhető és miközben a talajban fejlődnek a növények, addig a bakhátak közét megtöltő mulcs megtartja a vizet, jó klimatikus viszonyokat teremt és bomlásával táplálékkal látja el a növényeket.
A mulcs kezelése
A mulcs legfőbb tulajdonsága a bomlás. A talajban levő baktériumok és gombák folyamatosan bontják a talajjal érintkező szerves anyagokat. Amikor azonban elkezdnek szaporodni a táplálékforráson, sok nitrogént igényelnek, olyannyira, hogy még a növényektől is elvonják ezt az alapvető tápanyagot. Ezt hívják pentozán hatásnak. Ahhoz, hogy elkerüljünk, azonnal felvehető nitrogént kell adnunk a mikrobáknak. Biogazdálkodásban jellemzően állati trágyát. Nálunk erre legjobb az Orgevit, általános, komposztált bio trágya.
A másik probléma a káros gombák, főként a penészek elszaporodása. Ezek az emberi egészségre is ártalmasak. Egészséges baktériumfóra esetén nem tudnak túlsúlyba kerülni, ezért az egészséges talajélet kialakírtása a feladat. Legjobb a mulcs beoltása. Ezt megtehetjük akár komposztteával is. Mi egy széles spektrumú, hazai bakteriális oltóanyagot javasolunk, az AlgilBio-t.