Régi diótermesztésünk csodálatos volt. “Köpött magból” kelő vaddiókkal telepítették be hazánkat lelkes őseink. A diót mindenki az unokáknak ültette. Hatalmas termetükkel uralták a tájat, életteret adtak megannyi állatnak, jó klímát és árnyékot nekünk, az utódoknak.
Emellett teljesen magától értetődő volt, hogy az ősszel lepotyogó termésből lesz a karácsonyi bejgli.
Sajnos a jövőben ez már nem lehet így.
Elválik a díszfa és a gyümölcsfa hasznosítása az európai diónál.
Az ok a Nyugati dió burokfúró légy, amely az Egyesült Államok területéről származik és az egész világ diótermesztését és a dió növényvédelmét alapvetően meghatározó faj lett.
Mostantól védelem nélkül nem tudunk ehető diót szedni a fáinkról.
Miért kell metszeni a diófákat?
Kizárólag a könnyebb kezelhetőség, könnyebb biológiai védekezés miatt kell a diófákat visszametszeni. Ez koronaalkító metszés, amellyel gyakori permetezést és mechanikai csapdák kihelyezését tesszük lehetővé.
A dió burokfúró légy sajnos 2 hónapig folyamatosan teszi le petéit a dió húsába, ezért a védekezés is folyamatos és elhúzódó. Június elejétől július végéig többször kell majd permetezni és színes ragacslapokat kihelyezni, a felső lombkorona részbe. Jelenleg gőzerővel zajlanak a kutatások-fejlesztések a biológiai növényvédelem oldalán, de az biztos, hogy bár védhető lesz a diótermés, de ehhez sok munkára lesz szükség és a jelenlegi magyar kiskerti diófák jó része nem lesz rá alkalmas.
A diók normálisan nem igényelnek metszést, ezért ha úgy döntünk, hogy “el tudjuk engedni” a termést, akkor díszfaként tekintsünk továbbiakban a gyönyörű matuzsálemekre és ne bántsuk, főként ne amatőr módon!
milyen diófákat lehet/kell metszeni?
A hatalmas, vad-típusú, felfelé törekvő matuzsálemeket már nem lehet és nem is szabad metszeni.
Azokat a nemes európai diókat, amelyek még nem nőttek túl nagyra (max. 5-6 m) még lehet metszeni. Minél kisebbek, annál könnyebb olyan koronaformát kialakítani, amely felfelé már (szinte) nem törekszik. Ezeknél azonban az oldalsó növekedést nem szabad korlátozni.
Nem érdemes olyan diófáknál sem belekezdeni a védekezésbe, amelyek mellett, közel, másik kezeletlen fa van.
Az oldalrügyön termő fajtákat pedig teljesen felesleges, hiszen amúgy sem fognak nagyra nőni.
hogyan kell metszeni a diót?
A legfontosabb dolog, a dió metszésének időpontja!!!
Csak nyár végén-ősz elején szabad metszeni. Ennek az az oka, hogy a diófa vízháztartása nagyon intenzív. A téli időszak után a nedvkeringés megindulása óriási nyomást eredményez az edénnyalábokban. Ha tavasszal megvágjuk egy ágát, akkor elkezd folyni belőle a nedv, ami nagyon nehezen áll el, és a csonk nem gyógyul be rendesen, elfertőződik, korhad.
A késő őszi metszés pedig azért okoz gondot, mert a lassan stabilzálódó vízháztartás nedvesen tartja a vágott felületet, amely megfagyva ugyancsak károsodik.
Legtöbben évekig elodázzák a metszést, mert ilyenkor tele van a fa zöld dióval és sajnálják a termést. Ma már azonban sajnos akkora az országos átfertőződés a dió burokfúró léggyel, hogy védekezés nélkül úgysem lesz ehető termésünk, a halogatás és a fák növekedése pár év alatt akár már lehetetlenné is teszi a koronaalakítást, mert időközben túl magas lesz a fa.
Az alakítás során a legfelső koronarészből kiválasztjuk azokat az egyenesen felfelé törekvő ágcsoportokat, amelyek középen indítanák be a magassági növekedést. Ezeknek a vezérágait távolítjuk el olyan magasságban. amely még nem rontja a fa statikáját. Az ilyenkor keletkező “lyukak” a lombkoronában már következő évben eltűnnek, mert benövi a fa.
Aki most szeretne új diófát ültetni, azoknak a magyar nemesítésű oldalrügyön termő fajtákat javaslom. Ezekenek a nemesítése jelenleg is zajlik, mert azon kívül, hogy alacsonyak és kezelhetők maradnak, sokkal többet és jobb minőségű diót teremnek mint a legtöbb hagyományos régi magyar fajta, amelyek keresztezéseiből létrejöttek.
Ilyen új fajta például a Bonifác és a Milotai kései.
Székely Gyöngyvér
biogazdálkodási szaktanácsadó