Barion Pixel
1205 Budapest Nagykőrösi út 49.

Lisztharmat

Kevesen tudják, hogy a lisztharmat nem egyféle gomba, hanem szinte ahány növény, annyiféle. Most szeretnénk egy mélyebb, áttekintő cikket erről az elterjedt kórokozóról.

Lisztharmatról általában:

Rendszertanilag a kazmotéciumos gombákhoz tartoznak. A gomba fehéres lisztszerű szövedéke, amiről a nevét kapta, az epifita micélium, ivartalan szaporítóképlete jellegzetes lisztharmat típusú konídiumok. Ivaros szaporítóképlete a kazmotécium, ami egy zárt, gömbölyű termőtest, melyben aszkospórák képződnek. A gomba micéliumbevonata alatt a fertőzött növényszövet sárgul, elhal. 

A lisztharmat elleni védekezés alappillérei:

Alapvető fontosságú a harmonikus, kiegyensúlyozott tápanyagellátás, a túlzott nitrogén a lisztharmatnak kedvez.

Indikátornövények (rózsák), jelzőfajták telepítése (pl.szőlőnél). Ellenálló fajták telepítése.

Szamócánál szüret után lombeltávolítás, szőlőnél rövidcsapos metszés, őszibaracknál, almánál a fertőzött vesszők eltávolítása. A fertőzött növényi maradványokat távolítsuk el az ültetvényből, amin a kórokozó áttelelhet, illetve ne hagyjuk a gyom gazdanövényeken felhalmozódni a fertőző inokulumot. Talajfertőtlenítés Trifender Pro gombaölő gombával.

Lisztharmat elleni bio készítmények: lúgos kémhatású, bőrszövet erősítő készítmények (Prosilicon, Vitisan), illóolajos “befojtó” készítmények (Wetcit) és a kissé elavult elemi kén készítmények.

lisztharmat fajok

Őszibaracklisztharmat (Podosphaera pannosa var persicae). Rügypikkelyek alatt telel micéliummal. A fiatal, csúcsi levelek fogékonyabbak, szín fele kanalasodnak. A termések csak zölddió nagyságig fertőzödnek. A barack molyhossága miatt a gomba micéliuma nehezen vehető észre, alatta a termés bőrszövete parásodik, szétreped. 

Rózsalisztharmat (Podosphaera pannosa var rosae). Rügyben telel micéliummal, fertőzött rügyből fertőzött hajtás nő, kanalasodnak a levelek. A virágok nehezen nyílnak a csészén lévő micéliumtól. A kórokozónak a meleg, párás idő kedvez, csapadékos tavasz esetén van járványveszély. Növényházi hajtatás esetén akkor van probléma, amikor kint csapadékos az idő, bent párás a növényház, és nem lehet kiszellőztetni. A védekezést megnehezíti, hogy a rózsa nagyon érzékeny a kénre, valamint a dísznövények díszítő értékét rontja a növényvédőszer szennyezés.

Almalisztharmat (Podosphaera leucotricha). Rügyben telel micéliummal. Fajták érzékenységében vannak eltérések, a Jonathan alapfajta például érzékeny. Almánál a lisztharmat fertőzés elsődleges tünetét úgy hívják, hogy gyertyás vesszőn rojtos rügy. Rövid ízközök, kanalas, deformált, kemény, merev levelekről lehet felismerni. A termést is fertőzi, ilyenkor hálózatos parásodás jelenik meg a héjon (réz perzselés tud még hasonlóan kinézni).

A köszméte és ribiszke amerikai lisztharmata (Podosphaera mors-uvae). Köszmétén leveleket, hajtást, bogyót fertőz, ribiszkén csak leveleket, hajtást. Jelentősen rontja a kondíciót, drasztikus levélhullást, bogyórepedést okoz.

Szamóca lisztharmat (Podosphaera macularis) A micélium helyén hálózatos nekrózis jelenik meg, a termés apró és fakó marad. Április elejétől egész nyáron fertőz. Fertőzési forrás a beteg levél, indanövény, amelyen szüret után szép fokozatosan felszaporodik a kórokozó. Kazmotéciumok június közepére alakulnak ki, melynek szerepe az áttelelésben és a következő évi fertőzés elindításában van.

Uborkalisztharmat (Podosphaera fuliginea, Golovinomyces orontii). 

Búzalisztharmat (Erysiphe graminis/ Blumeria graminis). Gazdanövényei a kalászosok, fűfélék. A levelet, szárat, kalászt fertőzi. Vastag, nemezes, inkább sárgás bevonatot képez, a tünetek az idősebb leveleken jelentkeznek, majd fölfelé haladnak. 

Sárgarépa és petrezselyem lisztharmata (Erysiphe heraclei): levélen és levélnyélen okoz tünetet, nyűvő rendszerű betakarításnál okoz főleg problémát.

Szőlőlisztharmat (Erysiphe necator). A szőlő egyik legjelentősebb betegsége a peronoszpóra és a botritisz mellett. Rügyben telel micéliummal, amiből fertőzött hajtás, az úgynevezett zászlós hajtás nő. Tőketörzsön, kéregrepedésben kazmotéciummal telel.Tüneteket  a virágon, bogyón, levélen, hajtáson okoz. A lombozatot végig fertőzi a vegetáció során, a generatív részeket virágzástól fürtzáródásig fertőzi. A bogyóknak ontogenetikai fogékonysága van a kórokozóval szemben, csak rövid ideig fogékonyak, kb. virágzástól számított 4-5 hétig. Az érésben lévő bogyón már csak hálózatos parásodást okoz. A lisztharmatos szőlő bogyóját sérves bogyónak hívjuk, ilyenkor a héja elparásodik, felreped, “kilóg a bele”, de a belseje egészséges. A vesszőkön parásodást okoz. Tavasszal az aszkospóra szóródáshoz 20 fok körüli az optimális hőmérséklet, magas páratartalom és több órás levélfelületnedvesség szükséges. Az első tünetek megjelenésétől a virágzásig létfontosságú a védekezés, mert virágzás után már nem lehet megállítani a kórokozót a fiatal kötődött bogyókon. 

Paprikalisztharmat (Leveilulla taurica). Melegigényes kórokozó (26-30 fok), hajtatóházakban gyakori, utóbbi időkben már szabadföldön is. Hosszúkultúrás paprika hajtatásnál probléma, ami áttelelteti a kórokozót az előző vegetáció növényi maradványain. Paprikánál az alsó, öregebb leveleken jelentkezik először a tünet: sárgás foltok, később nekrotizálódnak, a fonákon kiemelkedő dudorok, ripacsok jelennek meg. Kanalasodást, tömeges levélhullást okoz.

Székely Gyöngyvér

biogazdálkodási szaktanácsadó

Fekete Anna Katalin

növényorvos

 

Related Posts

0
    0
    Kosár
    Üres a kosár :(Vissza az üzletbe